Karavándor Hírmondó

Figyelem, provakáció!

Na a gyerekek is megtanulták, stréberre sosem szabad bízni, hogy a reménykeltő betűsort a nap végén kiegészítse, mert az …áció elé még egy „r” betűt talál írni, és máris a szigorú „ráció” szó kerül a táblára. Abból pedig a nyárra nem jöhet ki semmi jó!
Lássunk csodát, ezen a héten kitelt a vakáció! A hétvégén még egy-két iskolában a bizonyítvány utolsó kérdésére, mely szerint felsőbb osztályba léphet-e, kimondják a boldog(talan)ító igent és kezdődhetnek a mézes-mázos hetek! Nem segít a szülői intelem. A tervezgetés utolsó pontosításai következnek, és a gyerkőcök már fújják is a programot: „Az első két hét apa nagyié, a második két hét anya mamié, aztán jön a tábor egy hétre, addigra apa és anya kiveszi a szabadságát, együtt elmegyünk bal csíra, ott dagadtra verjük a sátrat. Ha jó idő lesz, ha nem. Anya kifújja magát, és befújja apát, minket meg beken olajjal, hogy a nap ne süssön annyira. Aztán meg hipp-hopp! Eljön augusztus, még meglátjuk, ami lesz! Esetleg egy kis újabb mami vagy papi, ahogy meg tudnak egyezni egymással. Apa azt mondta, ez az egész nyári szünet egy nagy provakáció, és ezt a díjat annak adományozza, aki felé legjobban a karja hajlik.”
No, de ne szaladjunk ennyire előre! Csupán a bemelegítésnél tartunk. A programszervezők alaposan kitettek magukért. Aki a foci mellett rögtön belevág a sportos kezdésbe, akár a Balatont is átúszhatja. Az energiától duzzadók férfias csatározásokban próbálhatják ki magukat. Természetesen az ízkavalkád csábítása sem maradhat ki, elvégre mi magyarok mindig eggyel több jó okot találunk az evésre, mint bármi másra. A csillagfényes éjszakák közül most hamarosan a múzeumoké lesz az egyik. Az év legrövidebb éjszakáját pedig külön meg is ünnepelhetjük Szent Iván tiszteletére. Gazdag hát a választék, ki-ki válassza a hozzá legközelebb álló kikapcsolódási formát! Jó pihenést!

Helyzet van…

Eljött az idő! Újra helyzetbe kerültünk! A napnál is világosabb, most minden perc számít! A visszaszámlálás egyre közelebb hozza a nagy pillanatot! Egy emberként mozdul kicsi és nagy, együtt veszünk levegőt, egyszerre lélegzünk, és mindannyian visszafojtjuk, amikor helyzet van! Közösen szorítunk a nagy cél érdekében, időt nem kímélve adunk bele mindent. Most azok sem tudnak ellene tenni, akik pedig nem is szeretik a focit! Az Európa Bajnokság nyitánya egy új előadás kezdete. Statisztálunk? Esetleg szerepet kapunk? A főszerepről, álmodni se merünk. Új időszámítás kezdődik, ami biztosan kitart addig, amíg van esély a sikerre. Kár lenne továbbgondolni, maradjunk meg ennél a pontnál, amíg összeköt bennünket a büszkeség, az izgalommal teli várakozás, elvész az „úgy se” jövőbelátók elhaló hangja. Nocsak! Egy oldalon tudunk lenni? Csak nem? Egy csónakban evezünk? Annak ellenére, hogy a focin túl is van és lesz élet?! Korábban a kicsit együgyűre sikeredett hivatalos nemzetközi foci kampányfilmben a legkülönbözőbb nemzeti színekben pompázó szurkolók örömkönnyekkel a szemükben borultak egymás nyakába, amikor előttük a képernyőn épp valami hihetetlenül jó dolog történhetett. Nyilván nem eshetett gól, mert akkor jó eséllyel a szurkolók közel fele nem örömködött volna az esemény láttán. A játékvezető sem nyilváníthatta mindkét csapatot győztesnek. Valami mást láthattak. Esetleg ahogy a saját népszerűsítő filmjüket figyelték, felfedezték magukat a képernyőn? Ki tudja! És mégis lehet benne valami igazság. Rajtunk, akik sokszor, különböző színeket vallunk, most mégis egyszerre tör ki a felhőtlen boldogság. Feltéve, ha sikerül valami. Na, de hát a remény hal meg utoljára… elúszik. Mert a remény halak ilyenek. A végén mind elúsznak… De mi most hagyjuk ezeket az örökké tüskés, észrevehetetlenül átlátszó, medúzaszerű potykákat. Engedjük át magunkat a hangulat varázsának! Töltsük fel testünket és lelkünket mindenféle tartalmas finomsággal! Ennek megvalósításához gyűjtöttük össze programajánlónkat, böngésszék figyelemmel! Sok sikert!

Elvan a gyerek…

Az örök fiatalság titka, ha az ember egy kicsit gyerek tud maradni. Az első nagy feladat, hogyan forduljunk a hátunkról a hasunkra, illetve megfordítva. A második próba a két lábra emelkedés, amit hamarosan követ a nekiindulás. Aztán egyre magabiztosabban járjuk az utunkat. Kézen fogva, majd szabadra engedve egyik ölelő karból a másikba futva (mindenki nagy örömére), ezen túljutva villámgyors szökkenéssel az ünnepi asztal lelógó abroszához (nos, ez már az a pillanat, ami nem szokott osztatlan sikert aratni). Térben és időben egyre növekvő léptekkel haladunk előre. Észre se vesszük, és bizony már kifejezetten mi akarunk előbb odaérni az asztalterítőhöz, mert hát magunk is az első lépéseire engedtük azt, akivel versenyre kelünk, és aki idővel bizton fölénk kerekedik. És nincs megállás. A fogtündér ajándékosztó emléke messze múltba réved, amikor a szájsebész közeledik és kérdi, vajon zsibbad-e már... De ne adjuk fel! A fogacskánkat se kérjük el, hiszen addigra épp eleget begyűjtöttünk csemetéinktől, cserébe a párnára csempészve a fogtündér ajándékát.
Május utolsó hétvégéje a gyermeknap. Az agyafúrt felnőttek találmánya ez, akik végre megint a legkisebbek mellé ülhetnek a dodzsembe, felszállhatnak velük a körhintára, minden feltűnés nélkül felemelkedhetnek az óriáskerékkel, különösebb megütközéskeltés nélkül hempereghetnek a rét selymes füvén, hangosan visongva vetődve a labda után. Ilyenek voltunk, és ugyanilyenek leszünk. Mert szeretünk örülni, imádunk játszani és vágyunk szeretni. Végre őszintén, elengedett kezekkel, felszabadultan, egymásra figyelve. Tartson sokáig ez a nap, legalább a jövő év utolsó májusi szombatjáig, hogy aztán másnap kezdhessük újra… Sok örömet kívánunk a gazdagon összeállított programokhoz!

Ami biztosan használ

Ritkán esik Pünkösd ilyen korai időpontra a naptárban. Május 15. még pont a fagyosszentek fákat és szőlőhajtásokat fenyegető napjai után jön: Pongrác, Szervác és Bonifác zsákjában már egészen más időjárás uralkodik, mint amikor Sándor, József és Benedek hoztak benne meleget. Valahogy jobban is szeretjük ez utóbbi hármast. A még hanglejtésében is didergető Szervác és Bonifác alig-alig fordul elő a keresztelők ünnepi hangulatában, viszont a Pongrác keresztnevet lényegesen többen viselték és viselik Magyarországon. Anélkül, hogy bárkit meg akarnánk bántani, lássuk be, Boni még csak-csak kedves becenév lenne, de Szervi valahogy más hangulatot ébreszt. Kárpótlásul azonban mint vezetéknév, bizony igen jelentős az ismertsége az irodalmi, sőt bővebben a művészeti életben.
Furcsa játéka a természetnek, hogy az immár több mint 100 éve (1902 óta) jegyzett fák és madarak napja pedig épp május 10-re esik, mintegy biztatásul gyümölcsöseinknek a fenyegető fagy ellen. Na, ebben az évben ez némileg elkésett, a fagyosszenteknek lényegesen kevesebb dolguk akad, hiszen április utolsó napjai elvégezték helyettük a „munka dandárját”, a pusztítást a szőlőskertekben és a virágkorukból éledező termésekben. A városi ember számára ez csak annyit jelent, hogy többet kell majd kiadni a szőlőért, barackért, cseresznyéért és jobban meg kell becsülni a lekvárt és a finom befőtteket. És még valamire megtanított az utóbbi napok cudar időjárása: meg kell becsülnünk a napsütést, a kellemes meleget, a lágyan simogató szellőt, a békés madárdaltól hangos természetet. Amikor a vékony kis higanyszál magasabbra kúszik, azonnal ki kell használni a jó időt, és irány a szabadba! Programokban ezúttal sem lesz hiány, ajánlónkban csak a jéghegy csúcsát villantottuk fel, de ahogy melegszik az idő, bizton mindenki megtalálja a számára legkellemesebb időtöltést! Mindenkinek teljen jó hangulatban a nyár közeledte!

Szabad a tánc

A szabadságot sokan, sokféleképpen próbálták már kifejezni, de a szó tartalmából következően, soha senkinek sem sikerülhetett tökéletesen leírni a jelentését. Egykoron Nehrunak, a függetlenné vált India első miniszterelnökének, mai szóval élve "multikulturális" megfogalmazása valahogy így hangzott: "Az élet olyan, mint egy kártyajáték: A kiosztott lapok adottak, de ahogy játszod őket, az szabad akarat.". Mára egy árnyalatnyit módosult a megfogalmazás, a szabadság az, amikor magad válaszhatod meg korlátaidat. Aki pedig úgy érzi, rá nem érvényes semmilyen korlát, ... no az már a szabadosság. 
A művészi szabadság jegyében a 19. század második felére jutott el a festészet oda, hogy a beállított helyzet kötöttségét feladva a művészek kimentek a szabadba, és az elröppenő pillanat varázsát örökítették meg, rabul ejtve a fény játékát. Egy életkép, ami - fényképezőgép híján - pontosan abban a formában leképezhetetlen maradt volna, a művész számára mégis megfoghatóvá vált. Május szívet dobogtató virágai talán épp ezt illusztrálják Szinyei Merse Pál Majális című festményén. A korát meghaladó remekmű csak három évtizeddel keletkezése után, az 1900-as századfordulón kapta meg a méltó elismerést. Ennek jogosságáról bárki meggyőződhet, ha megtekinti a festményt a Nemzeti Galéria állandó kiállításán, majd ezt követően önmaga választja a szabad természetet, hogy egy kirándulás, túrázás keretében személyesen élje át a szerelem hónapjának virágillatú valóságát. 
A kempingek és turistaszállások többsége is május elején nyitja meg kapuit, tehát most már tényleg itt az ideje az indulásnak. A szabadság nem az a luxus, amit mások engedhetnek meg nekünk!

Jó szórakozást, kellemes kikapcsolódást kívánunk, válasszon a programajánlónk rendezvényei közül!

"Jó kor", jó helyen

Egy kezdeményezés annyit ér, amennyi megvalósul belőle. Szinte az év minden napját valamilyen témának, eseménynek, célnak szenteljük. Olyan ez, mint egy határidőnapló. Bejelöljük, mire figyeljünk. Én a magam részéről rögtön két ilyen napot is kipipálnék a naptárban! Az egyik március, a másik október utolsó vasárnapja lenne: Az órák át nem állításának a napjai! Mert akik egy feltételezett változás pozitív hatását az energiatakarékosságra egyszázados pontossággal cáfolhatatlanul bebizonyítják, majd államilag szabályozott szinten ráerőltetik milliárdnyi emberre, azok biztosan tudnak valamit! Mi, földi halandók pedig mit nem tudunk? Például egyik napról a másikra, a legkisebb károkozás mellett felvenni az új életritmust!      
"Világosítsd föl!" mondaná erre József Attila, mint ahogy Goethe is több világosságot kívánt utolsó szavaival... Rájuk azonban nem csupán a közelgő költészet napján kellene odafigyelnünk. Az ő "óraátállításuk" a sötétség ellen, valahogy fontosabbnak tűnik, a sikerét pedig ki-ki maga döntse el. 1970-ben egy amerikai egyetemi hallgató viszont abszolút jókor és jó helyen indított mozgalmat bolygónk védelmében, jelentősen hozzájárulva, hogy április 22. azóta a Föld napja lett világszerte.        
Igen, a bolondos április! Mert hát így is nevezik ezt a nagy tréfacsinálót, aki már az első nap nem bír magával. A tél múlását tavaszi kánikulával, a kikelet ébredését néha havazással köszöntő, a természetbe csalogató, a lányokra könnyű, lenge ruhát adó, a tavaszi szélben náthát dagasztó április. Talán csak azt az ifjút akarja megviccelni, aki prüszkölve a nagy locsolkodás után egyik kezében meglepetten nézi a csurig telt spriccelős kölnis üveget, a másik kezében tanácstalanul tartva  az üres orrspray flakont, felteszi a nagy kérdést: "Ugye nem hagyott foltot?"        
A nappalok hosszabbodásával mindannyian derűsebb kedvvel tűzzük ki céljainkat. Új utakra indulunk, addig ismeretlen tapasztalatokkal leszünk gazdagabbak, beragyogja életünket az a fény, amely úgy hiányzott a hosszú téli estéken. Igyekezzünk, hogy olyankor legyünk jó helyen, amikor az igazi kaland vár, nem csak a valódi.
Kellemes kikapcsolódást kívánunk a programokhoz!