Üvegzsebes
Elsőként a hírekből értesülhettünk, gazdasági világválság van. Jószerivel senki sem vette komolyan, sőt néhányan némi elégtétellel kezdték emlegetni az amerikai gazdaság nehézségeit, mondván, nocsak-nocsak azért nekik is „kijár a jóból”. A híradásokból megtudhattuk, hogy ránk nézve ennek nem lesz különösebb hatása, aki mást mond, az riogat. Rágcsáltuk a fontosabbnál fontosabb „gumicsontokat”, aztán hirtelen beindult a gépezet. A „gyorsan lebuksz” helyett a tőzsdei tudósítások a „BUX le gyorsan” valóságával kezdték szembesíteni a közvéleményt. Ez még mindig hidegen hagyta a többséget, némi élccel és őszinte részvénnyel gondolva a tőzsdecápák és börze-szerencsevadászok sanyarú sorsára, de aztán kezdtek megjelenni a mindennapok tudósításaiban, mikor, melyik gyár rendelt el rövidített munkaidőt, vagy állította le a termelést időlegesen (vagy ki tudja, lehet, hogy véglegesen). Felröppentek a banki betétek bizonytalanságáról szóló híradások, amik aztán már mind több „engem hidegen hagy a politika” hívet térítettek ki a nyugalmi állapotból. Egyre messzebb tűntek a zéró tolerancia, az ellenőrzendő célcsoportok, az adócsökkentés, arányos közteherviselés, az üvegzseb program irányelvei. A kicsit lehet hazudni „pajkosizáló” összekacsintásából mára inkább az erőlködés összekancsítása maradt. És íme, itt a végkövetkeztetés: Mi sem függetleníthetjük magunkat a globális történésektől! Szinte érezni lehet, ahogy megint nem marad felelőse semminek, mert hát ilyen a világ, ki tehet róla, miközben lassan (el)úsztunk az árral, a forint szárnyalása rendre vergődésbe torkollik. Hiába is szeretnénk biztos kis szigetté válni a körülöttünk zajló események tenger áradatában.
Nem úgy Málta, az Afrika és Európa között fekvő maréknyi szárazföld, ahol - egy széles körű felmérés szerint - a világon a legboldogabbak az emberek. Egy lakójármű tulajdonosának szemével nem ígérkezik kempingező paradicsomnak, most mégis e kis szigetcsoportra irányítjuk útvonalzónkat, mert Olaszországból átruccanva mindenképpen megér még egy hosszabb kirándulást is. Karavándorbotunk a természet késő nyári arcát tárja fel előttünk. Jászberényt, mint az öntudatra ébredő és a sorsát tudatosan építő várost mutatjuk be. „Hiteles történetünkben” is az önmagáért felelősen gondolkodni köteles „fogyasztó” szemszögéből vizsgálgatjuk a hitelfelvétel lehetőségeit. Alaprajziskolánkban a nagy utazó, Marco Polo alakját idézzük fel, de aki történelemórára számít, annak elárulhatjuk, hogy a Westfalia kiránduló autójáról lesz szó. Az Olvasóink részéről gyakran ismétlődő kérdésre keressük a feleletet, mely szerint kell-e kiegészítő póttükör a lakójárművek vezetéséhez. A műszaki fejlődést érintő változatos kihívásokra adott érdekes válaszokat találnak innovációs rovatunkban. Vásározónkban elbúcsúztatjuk a „caravaning” nagy őszi seregszemléjét, az idei düsseldorfi Caravan Salont. Rövid híreinkben pedig a kempinges élet és az életmód aktualitásait érintjük, nem elfeledkezve a világgazdaság mindenre kiterjedő hatásairól.
Véget ért tehát a főszezon, és a válsághangulat leküzdésére talán az a legjobb, ha felidézzük az egykori kalózkapitány együttérző szavait, aki miután osztozkodáskor - nem kicsit - a saját zsebére mérte a zsákmányt, a még megmaradt félszemét törölgetve így fegyelmezte a többieket: „Emberek! Megértelek én benneteket! De látjátok, ilyen a világ! Azs egyik zsebem zsír, a mázsik üveg!”
Kellemes kikapcsolódást kívánok!
Czimmermann Tibor
felelős szerkesztő
Tartalom:
Joggal érvelünk - Hírek a közlekedésbiztonság világából
Alaprajzteszt - Régi keletű, de új távlatú
Innováció + High-Tech - Különös kérés, speciális megoldás
Tudjuk, hogy élni tudjunk vele - Tükröm, tükröm...
Útvonalzó - A boldogság szigete: Málta
Úticélkeresztben - Jászország fővárosa
Hivatali szóba hozzuk - Hiteles történet
Értékmegőrző - Kiolvadt a biztosíték?
